DN Westline
2009-es születésű, angol telivér mén

Tréninghét
Hétfő: egyéni galopp edzés (70%)
Kedd: galopp edzés lovakkal (90%)
Szerda: tereplovaglás
Csütörtök: egyéni galopp edzés (100%)
Péntek: egyéni galopp edzés (40%) és lóúsztató
Szombat: egyéni galopp edzés (80%) és tereplovaglás
Vasárnap: pihenőnap

Hétfő - 70%-os galopp edzés
Már kora reggel sürgök-forgok az istállóban. A lovaim egytől egyig kíváncsian figyelik, ahogyan teszek-veszek körülöttük, majd tíz felé végre valahára kivezetem Westet a bokszából. A fiatal mén izgatottan mocorog, miközben csutakolom, éppen ezért többször is erélyesen rá kell szólnom - ha toporzékol, attól nem leszünk kint előbb a pályán, sőt.
Miután felnyergeltem, elindulunk kifelé a pályához. Először sétálunk egy keveset, majd ügetve elmegyünk a 600 méteres tábláig. Itt laza vágtára ösztökélem Westet és csupán akkor veszem vissza szépen fokozatosan, amikor már egyáltalán nem törekszik arra, hogy fogja magát és addig fusson, amíg össze nem esik. Amikor nem próbálkozik be, megállítom. Megpaskolom a nyakát, lépünk egy sort, majd visszaügetünk a startgépekig. Az egyik lovász közreműködésével pár percig gyakoroljuk a beállást, majd végleg elfoglaljuk a helyünket a bokszban. West idegesen toporzékol, aztán hirtelen kivágódnak a kapuk. A mén egyből elrohanna, de visszafogom. A pálya belső szélén vágtázunk, hogy kisebb íven kelljen kanyarodni. Az 1000 méteres táblánál kiengedem Westet, aki kilő, mint a puskagolyó. Érzem, ahogyan izmos teste ütemesen összehúzódik, majd megnyúlik alattam. Olyan az egész, mint valami különleges zene, amit csak ő és én hallunk. Ezen a gondolaton akaratlanul is elmosolyodom, s az 1500-as táblánál elkezdem visszafogni. Megpaskolom, majd megyünk még egy rövidebb, 900 méteres sprintet és egy 1200 méteres galoppot. Ezek után ügetünk 500 métert, majd lépünk körülbelül 20 percet levezetésként. Megpaskolom, lenyergelem és istállófáslival a lábán visszavezetem a bokszába.

Kedd - 90%-os, társas galopp edzés
Ma is a szokásos módon készültünk elő Westtel, annyi eltéréssel, hogy kora délután indultunk a pályára. Ezúttal elkísért minket öt másik lovas is, hasonló korú és képességű telivérekkel. Együtt melegítettünk be, ám ma a több vágtával, mint tegnap. West a tőle megszokott módon izgatott volt, sőt, előszeretettel dobálta magát a többi versenytársa és az ő trénereik előtt, mondván: nézzetek meg jól előlről, mert csak a hátsómat fogjátok látni!
Megmosolyogtam a lovam parádézását, aztán a bemelegítés után mindnyájan beálltunk a startgépekbe. Mi álltunk majdnem a legszélén, így amikor kivágódtak a kapuk, igyekeztem egyből kivinni a lovamat a belső szélre. Próbáltunk az élre törni, de ehhez túlságosan is a bolyban voltunk. Ennek ellenére West mindvégig az előtte nyargaló pej mén sarkában volt, lerázhatatlanul és fáradhatatlanul galoppozott a nyomában.
A 600 méteres táblánál végre sikerült kikeverednünk az események sűrűjéből. West villámgyorsan hagyta maga mögött azt a három lovat, akik között eddig szorongtunk. Egyenesen a másik kettő, 4-5 hosszal előttünk lévő ló után vetette magát. Valósággal falta a métereket, amelyek elválasztottak minket tőlük. Az 1000-es táblánál kiengedtem. Ekkor már mi is az elsők mellett nyargaltunk, fej-fej mellett. A szürke kanca ekkor fáradni kezdett, s lemaradozott, így már csak mi és egy fekete csődör maradtunk. Derekasan küzdöttünk a maradék 300 méteren, s végül sikerült leelőzni őket fél lóhosszal. Ezután beálltunk még egy sprintre, ahol a szürke kanca győzött pár orrhosszal, de így is másodikak lettünk. Végezetül versenyen kívül, laza vágtában megtettünk 300 métert. Megköszöntem a kellemes edzést, majd mindannyian levezettük a telivéreinket.

Szerda - tereplovaglás
Kora reggel indulunk útnak Westtel, ezúttal a közeli erdő felé. A szűk ösvénykén sétálunk, majd amikor kiszélesedik az út, ügetésre ösztökélem. Nagyjából 1 kilométer múltán kiérünk egy tisztásra, amin pár alacsony farönk kiváló akadálynak tűnik. West először idegenkedik az ugratástól, de hamarosan rájön, hogy nem is olyan borzalmas dolog. Nem lett a kedvence, de legalább nem riad vissza egy-egy terepakadálytól.
Egy keskeny patakocska mentén folytatjuk az utunkat. West ritmusosan üget és érdeklődve hegyezi a füleit. Kicsit megriad, amikor egy fácánkakas felreppen a közvetlenül mellettünk lévő bokorból, de ez egészen természetes.
Kiérve az erdőből egy domb felé vesszük az irányt. Az emelkedőn vágtába megyünk felfelé. Westnek mindez nem okoz gondot, sőt, lefelé is ugyanolyan nagy kedvvel rohan. A lejtőn hátradőlök és valamennyire visszafogom, mert egyáltalán nem örülnék annak, ha megcsúszna és mindketten bukfenceznénk egy jó nagyot.
Megállunk egy kicsit pihenni, majd visszaindulunk az istállóhoz. Már nem vágtázunk annyit, inkább csak ügetünk, de ez is éppen elég. Az erdei tisztáson ismét ugratunk egy keveset, aztán az út maradék részében sétálunk. Odahaza lenyergelem, átcsutakolom és kiengedem a legelőre.

Csütörtök - 100%-os galopp edzés
Ma igen kemény munkának nézünk elébe. Ismét korán reggel megyünk ki az ovális pályára. Jószerével csak lépéssel és vágtával melegítünk be, de a lovamnak mindez kedvére van. Ugyanolyan lelkesen dolgozik, mint akármikor máskor.
Először egy 2000 méteres pályán megyünk végig laza galoppban. Mivel West leginkább sprintben és rövidtávban jó, így edzhetem kicsit a kitartását is. Ha kedve nem is túlságosan, de az energiája jócskán lecsökken - mondjuk, ha nem kellene vívódnunk annyit azon, hogy most elrohanunk-e vagy sem, ha nem harcolna annyit velem, valószínűleg kevésbé merülne le a képzeletbeli akkumulátora.
Beállunk a startgépbe. Először csak 800 métert galoppozunk, de azt teljes erőbedobással. Második alkalommal már 400 méterrel növeljük a távot, ott viszont nem engedem ki végig. Harmadszorra 1300 méteren megyünk, beleadva apait-anyait. West ahhoz képest, hogy az edzés elején 2000 méteren "poroszkálásra kényszerítettem" nagyon jól teljesített.
Levezetésként 25 percet sétáltunk. Az edzés végén leszerszámoztam és száraz szalmával átdörzsöltem csatakos szőrét. Amennyiben jó az idő, ehelyett a művelet helyett inkább lemosom. Fáslival a lábán vezetem be a helyére.

Péntek - 40%-os galopp edzés és lóúsztató
Délelőtt megyünk ki a galopp pályára. Westben a tegnapi kőkemény edzés után érezhetően kevesebb energia van, így ma igen csak lightos tréninget tartunk.
Lépéssel, ügetéssel melegítünk be, aztán a startgépek felé vesszük az irányt. Ma is sprinttel kezdünk, 1000 méterrel. Nem hajtom meg Westet, kényelmes, nem túl gyors tempóban haladunk. Kivételesen semmi kedve sincsen elrohanni, így igazán könnyű dolgom van vele 1400 méteren is.  Meglepően készségesen engedelmeskedik, a szokásos piszkálódását is megtartotta magának.
Ügetek vele még 300 méter, aztán levezetésképpen 25 percig lépünk. Ezek után megpaskolom, leszerelem és kiengedem a legelőre, had hancúrozzon egy kicsit a többi lovam társaságában.
Csak a délután derekán megyek újra érte, hogy elinduljunk a lóúsztatóba. Mostanra West életkedve egyre inkább éledezik, így egy sor mókázás és magamutogatás után készségesen követ az úsztató felé. Mivel a lovam imádja a vizet, igazán élvezi az 1 órás úszkálást. Feje csak épphogy látszódott ki, de még így is képes volt önfeledten pancsolni, akár egy kisgyerek. Mire letelt az 1 óra, már én is olyan vizes voltam, mintha vele úsztam volna mindvégig. Ennek a tetejébe West már-már gúnyosan felnyerített - ha ember volna, most minden bizonnyal hasát fogva nevetne. Jókedvűen vittem hát vissza a bokszába, ahol még vacsora előtt, búcsúként adok neki egy kevés sárgarépát.

Szombat - 80%-os galopp edzés és tereplovaglás
Mára West újra teljesen önmaga. Makacskodik, mókázik és úgy egyáltalában nem hagyja az embert dolgozni. Amíg tettem-vettem az istállóban, többször is kinyújtotta kecses fejét a bokszából és "teljesen véletlenül" leverte a lóápoló dobozomat arról a stokiról, amire rátettem. Ennek következtében - hogy teljes legyen az öröm - minden pucolószerszámom kiömlött az istálló padlójára, így szedegethettem össze őket.
Délután megyünk ki ma is a pályára. West igazán elemében van, úgy viselkedik, mint egy rossz kisgyerek. Nehezen bírok vele, mert folyton-folyvást kitalál valamit, amivel kitolhat velem.
- Nem! Hagyd azt, te pimasz! - szólok rá sokadszorra. Korholásom azonban süket fülekre talál, így hát felhagyok a bemelegítéssel, és beállunk a startbokszba, de a tervezett sprint helyett inkább 1600 méterre emelem a távot. Galopp közben nemigen fogom vissza Westet, hagyom, had menjen a saját tempójában. Ennek következtében mire a pálya végére érünk, egészen kezes kis jószággá avanzsál.
Ezek után megkezdődhetett az érdemleges munka: úgy, ahogy én elterveztem, nem pedig ahogy őfelsége akarja. Ma is gyakoroljuk egy kicsit a startbokszba való beállást, majd amikor már a lovam ismét belelendül, "végleg" beállunk. West a szokásos toporzékolós-izgulós formájával várja, hogy kivágódjanak a kapuk, és ő meglódulhasson. Szerencsére nem kell sokáig várnia az indításra...
Kilő, ahogyan szokott, de visszafogom, és csak az 1000 méteres táblánál engedem ki. Akkor aztán olyan hajrázásba kezd, mintha ezer meg ezer farkas loholna utána. Már kezdem azt hinni, hogy szárnyai nőttek és azokon száll, amikoris 1200 méternél fokozatosan lassulni kezd, mintha tudná, hogy pontosan ennyit akartam futtatni vele.
Végül az először elmaradt sprintet is bepótoljuk. 1000 méteren futunk versenyt a madarakkal, aztán megpaskolom Westet és nekiállok levezetni. Ma is 20-25 percet lépünk, mielőtt leszerelném. Amennyiben jó az idő, kiengedem a legelőre, ha azonban esik, akkor a bokszában hagyom pihenni.
Órákkal később kilovagolok vele egy séta-ügetés terepre. A múltkorinál sokkal rövidebb az útvonal, így nagyjából 45 perc alatt vissza is érünk. Miután leszereltem, a bokszába viszem, nem pedig a legelőre.

Vasárnap - pihenőnap
A mai napon reggel kiengedem a legelőre Westet. Amíg a szabadban futkározik, kezelésbe veszem a szerszámait. Nyeregszappannal lekezelem a felszerelését. A zabláját békében hagyom, hiszen minden lovaglás után alaposan megmosom.
Délutánfelé kitakarítom a bokszokat, mint minden nap. Négy óra környékén Westet behozom és lecsutakolom vagy lemosom, időjárástól, évszaktól függően. Ha esedékes, elviszem a dokihoz vagy patkolásra, de ha nem, akkor a bokszában marad. Hatkor a többi lóval együtt megkapja a vacsoráját, majd elbúcsozom tőle és hazamegyek. Otthon megnézem az adott versenypálya nehézségét, az edzőmmel együtt megbeszéljük, hogyan lehet a legjobban teljesíteni az adott helyen. Sorra vesszük az ellenfeleinket, mérlegeljük, melyikük milyen versenyeken szokott részt venni, s kikre kell különösen figyelni, mert igen erős vetélytársak lehetnek. Mindezek után látok csak neki a saját teendőimnek, úgymint zuhanyzás és vacsorázás - de este mosolyogva térek nyugovóra, mert ismét egy csodálatos hetet töltöttem együtt Westline-nal, ezzel a különleges személyiségű, bohém versenylóval.

Westline & Freya